Egészségfejlesztés szakirányú továbbképzési szak

Szakvezető: Dr. Kósa Karolina egyetemi docens

Az egészségfejlesztés előtérbe kerülése 1975-től, a kanadai Lalonde riport megjelenésétől datálható, mely kormányzati jelentésként első ízben fogalmazta meg, hogy a korai halálozások és rokkantság jelentős része megelőzhető. Az egészségfejlesztés, mint a halálozások és megbetegedések előfordulását csökkenteni képes új, komplex, az orvostudomány, szociológia, pszichológia, epidemiológia, politológia eredményeire egyaránt támaszkodó, az ágazatközi együttműködést, mint kulcsfontosságú stratégiát hasznosító szemlélet és cselekvési gyakorlat 1986-ban, az Ottawai Kartában került első ízben részletes kifejtésre. Az azóta eltelt évtizedekben felhalmozódott gyakorlati tapasztalatok egyértelműen bizonyítják ezen új terület létjogosultságát és eredményességét.

A szak elvégzésével a hallgatók szilárd alapot kapnak az egészségfejlesztés bázis-diszciplínáiból, ugyanakkor átfogó tudásra tesznek szert az egészségfejlesztés elméletéről és gyakorlatáról, amelyet az érdeklődésük szerinti részterületeken speciális ismeretanyag elsajátításával egészíthetnek ki.